1. Mondj egy tulajdonságot, ami a leginkább illik rád.
Küzdő. (néha megesik, hogy saját magammal szemben is megnyilvánul ez a küzdelem)
2. Bemutatkozás során, vagy amikor magadról beszélsz, mennyire tartod fontosnak megemlíteni, hogy fogyatékkal élő vagy?
A fogyatékosságom nem egy olyan dolog amit szégyeljek, mindig elsőnek szerepel a bemutatkozásom során, nélküle nem én lennék.
3. Mire vagy a legbüszkébb?
Magamra vagyok büszke és arra, hogy a saját életemet élvezem élni, örvendek, hogy létezem.
4. Ha valamin változtatni tudnál, mi lenne az?
Semmin nem változtatnék, minden úgy jó, ahogy volt és van, a jövőm az meg rajtam múlik.
5. Mik a terveid? Miről álmodsz?
Terveimet Istenre bízom, álmaimról még lenne mit mesélni, mert mindig voltak és lesznek. Ami a legfontosabb az, hogy merek álmodni és bevállalni dolgokat, nem félek az újtól vagy az újrakezdéstől, az élet egy csodálatos kaland és az álmaink teszik izgalmassá.
6. A sikeres kiteljesedésedhez vezető úton mekkora szerepe volt a társadalomnak? (ez lehet negatív, ami miatt eldöntötted, hogy csak azért is, de lehet pozitív is)
Soha nem engedtem, hogy befolyásoljon valaki, mindig voltak pozitív, ahogy negatív dolgok is a társadalom felől. Néha akadályt, néha kiútat jelentettek számomra az emberek, annyit tudok mondani, hogy éreztem, hogy szeretve vagyok és szeretnek velem lenni, tőlük kaptam a segítséget én meg számukra voltam példa.
7. Szerinted miért és mennyire fontos, hogy az egészségesek megértsék sérült társaikat?
Én azt mondom, hogy nem az a lényeg, hogy ki sérült és ki egészséges, ami mérlegelhető egy embernél az csak a szeretet. Nem megértésre van szükségünk, hanem arra, hogy egyenlőség legyen közöttünk, elfogadás. Én mindig azt szoktam mondani, hogy ahol két embernél több él egy helyen, ott szükség van összhangra, hogy ne törjön ki a háború.
8. Te mit szoktál tenni ennek érdekében?
Esélyt adok arra, hogy megismerjenek az emberek, hadd lássák, hogy nem az ember fogyatékossága számít ebben a világban, hanem az, amit teszünk az életünk során.
9. Ha üzenhetnél azoknak, akik kevésbé elfogadók, mi lenne ez az üzenet?
Az én üzenetem egyszerű lenne: húzd fel az én cipőmet és járj benne, majd húzd vissza a tiédet és döntsd el melyik a kényelmesebb számodra!
10. Miért ez a kedvenc fotód – mesélj erről, hol és mikor, milyen körülmények között készült?
Ez a fotó ezelőtt egy éve készült, abban az időben mikor a félelem és tilalom bekövetkezett az emberek életében a pandémia alatt. Fél év bezártság után kimentünk a lányommal falura, ott éreztük annyi idő után újra a szabadság ízét, a természet gyönyörűségét, ott jöttem rá, hogy a félelem és a bezártság nagyobb fogyatékosság az emberek számára, mint egy betegség .
